Ahol az idő megáll, és az élmények kezdődnek
Egy 100 hektáros tanya, ahol programok, ízek és közösség várnak
Tanya alakulásáról beszélni mindig olyan, mintha időutazásra indulnék.
Sok emlék megkopott már, de az érzések még most is elevenek.
Két dolog hajtott akkoriban: a csend utáni vágy,
és a tiszta, önellátó élet gondolata.
A városban éltem, az üzleti világban dolgoztam.
Két cégem volt, több mint száz emberrel. Kívülről minden rendben volt, belül viszont egyre üresebb lettem. Elérkezett egy pont, amikor tudtam, hogy váltanom kell. Eladtam a cégemet, és elhatároztam: vidékre költözöm.
Gyerekkoromból Zalaszentgrót emlékei maradtak bennem: a nagymamám udvara, a falu közössége, ahol az emberek ismerték egymást, és segítették egymást, ha baj volt.
Ott tanultam meg, hogy az ember nem csak él valahol, hanem tartozik valahová. Ez az érzés vitt vissza a földhöz, az állatokhoz, a közösséghez, amit a városban sosem találtam meg.
A vidék szeretete, a nyugalom, a stresszmentes élet, a tiszta levegő és a saját élelmiszer gondolata mind egyszerre húzott.
Azt akartam, hogy tudjam, mit eszem, honnan jön az étel, és hogy az állatok, akikkel együtt élek, jó körülmények között legyenek.
Így találtam rá erre a százhektáros völgyre.
Nem tudtam, mi az a permakultúra,
nem ismertem az ökológiai gazdálkodás szavait —
de éreztem, hogy a földet tisztelni kell, nem kihasználni
A hely anyagaiból, a földből, ami alattam volt.
Azt akartam, hogy az otthonom ne idegen test legyen,
hanem a táj része.
Az állatokat kezdettől fogva rideg tartásban neveltem,
természetes körülmények között.
Fontos volt, hogy 365 napon át legelhessenek,
hogy a nap, az eső, a szél legyen a világuk.
Amikor elindult a tanya élete, nem volt még üzleti tervem, sem konkrét jövőképem. Egyszerűen csak azt tudtam, hogy ez a hely a békéről szól.
Aztán lassan, ahogy én magam is változtam,
úgy formálódott a Káca Tanya is.
Az önismereti utam része lett:
ahogy én mélyültem, a tanya is „kinyílt”.
Elkezdtem érteni, mi az, hogy minden mindennel összefügg.
A víz, a növények, az állatok, az ember –
egy rendszer részei vagyunk,
és minden mozdulatunk visszhangzik a természetben.
A természet diktál…
Ahogy múltak az évek, figyelni kezdtem az apró változásokat. A kevesebb csapadékot, a fű ritkulását, az állatok viselkedését.
Rájöttem, hogy a természet diktál, mi pedig tanulunk tőle. Nem akartam többé a növekedésről szóló világ részese lenni — inkább az egyensúlyt kerestem.
A tanya ma biolegelőkön működik, nincs műtrágya, nincs hozamnövelő.
A Pécsi Kosárközösséggel együttműködve helyi termékként értékesítem, amit a föld ad.
A gazdálkodás itt nem cél, hanem életforma.
Barátok, segítők, érdeklődők, akik nem csak vásárolni jöttek, hanem kapcsolódni.
Közösségek, akik hittek abban, hogy másképp is lehet élni.
Így született meg a gondolat,
hogy a tanya ne csak termeljen,
hanem teret is adjon – elvonulásoknak, tanulásnak, együttléteknek.
Most, ha végignézek a völgyön, tudom, hogy nem egy gazdaságot építettem, hanem egy életformát.
A Káca Tanya ma is abból él, amit a föld ad. De csak annyit kérünk tőle, amennyit vissza tudunk adni. Nem hajszoljuk a hozamot, nem használunk vegyszert.
Figyeljük, mikor érik a fű, mikor pihen a talaj,
és megadjuk neki azt az időt, amit máshol már elvettek tőle.
Itt a gazdálkodás nem termelés, hanem kapcsolat.
A földdel, az állatokkal, az emberekkel és az idővel.
A víz, a növények és az állatok egymást táplálják, mi pedig tanulunk tőlük. A természetnek megvan a maga rendje, csak elég csendben kell lenni, hogy meghalljuk.
Nem tudományos rendszereket követünk, inkább figyelünk, tapasztalunk, és hagyjuk, hogy a természet tanítson meg újra együtt lélegezni vele.
Az állatokat nem zárjuk istállóba. Egész évben legelnek, a nap, a szél, az eső a világuk.
A jólétük nem számokban mérhető, hanem mozdulatban, nyugalomban. Aki látott már tehenet naplementében kérődzni, tudja, mit jelent a béke.
Az évek során a táj is, én is változtam. Kevesebb csapadék, új kérdések – és velük együtt tanulás.
A kevesebb néha nem veszteség, hanem megkönnyebbülés.
A fenntarthatóság nem csak a földről szól, hanem rólunk is – az emberről, a közösségről, a kapcsolatról.
A Pécsi Kosárközösséggel együttműködve
a helyben készült élelmiszerek eljutnak azokhoz,
akik értékelik a valódit.
A Káca Tanya nem kész modell, hanem egy út.
A föld visszajelez, az állatok válaszolnak,
és a természet mindig megmutatja, ha valamit rosszul értettünk.
Ha az ember itt megáll egy pillanatra, hallja, ahogy a legelő susog, és érzi, hogy ebben a ritmusban benne van minden, amit a fenntarthatóságról tudni érdemes.
Reggeli napfény, kemencés illat, mozdulatok a föld körül – így élünk mi a Káca Tanya világában.
Töltsd ki az űrlapot, és jelezd felénk a részvételi szándékodat.
A jelentkezés nem jár automatikus kötelezettséggel – minden esetben visszajelzünk, és egyeztetjük a részleteket.
A jelentkezés elküldése után:
Ha szeretnél értesülni a Káca tanyán szervezett további eseményekről, az űrlapon külön feliratkozhatsz a hírlevelünkre.
Ez nem kötelező, és bármikor leiratkozhatsz.
Szeretnél néha kiszakadni a rohanásból?
Iratkozz fel, és küldünk néhány inspiráló levelet a Káca Tanya világáról – programokról, közösségi élményekről és a természet közelségéről.
